Székely és Pintér

Az év két színházi felfedezése számomra egyértelműen Székely Csaba és Pintér Béla. Erre nem vagyok büszke, mert jó ideje a pályán vannak, és sikeresek is (Pintér Bélának van 10 év előnye). Az utóbbi pár évben keveset jártunk színházba, de idén kezdem behozni a lemaradásomat.
Persze nem minden pótolható. Szerencsére a Pinceszínházban még elcsíptem a Bányavirágot. (Nem unjátok még a Bányavidék trilógiát?) A szemfülesebbek mondhatják, hogy hiszen most láttam, de
a Csizmadia Tibor-féle rendezésben még nem volt meg. :) Alapos ember vagyok, Kaszás Gergővel látnom kellett.
Mivel az összes többi jegytulajdonos partyra ment a Zeneakadémiára 6-án, Aniékat invitáltam meg, és jól tettem. Így teljes a kép. Ódákat már zengtem korábban, most a Pinceszínházat dicsérem meg, fel lehet venni a listára, jó hangulat, befogadó közönség. Kritika itt.

fotó: Pinceszínház / Puskel Zsolt

Pintér Béláék régebbi darabjaira is vadászok. A Démon gyermekei (2008) volt eddig a legabszurdabb, amit láttunk Zsuzsával 13-án. Hogy mik nem történnek Japánban Yamamoto Kovácséknál! :D Kritika itt, nekem ez nem kenyerem, csak a felhőtlen szórakozás. A színészek megint brillíroztak, minden nő férfit játszott és fordítva.
Idén még lesz egy Pintérem, és jövőre is van már két jegyem, szóval mindenki lenyugodhat. :)

fotó: pbest.hu

Ja, és vegyük úgy, hogy ez egy tegnapi bejegyzés volt. :)

Megjegyzések