Színházi esték
Nyögve nyelek, mert nem szeretek negatívkodni, a blogon meg pláne nem. Azért a történelmi hűség megköveteli, hogy beszámoljak a színházi élményeimről. Kettő is volt, egymás után, talán ez sem segített.
Vasárnap Mátéékkal a Centrálban néztük meg az Ígéret földjét. Centrál ide vagy oda, senki nem mondta, hogy vicces lesz, kortárs tragédiaként van aposztrofálva. Mégis a lakókocsi meg Rudolf Péter miatt aszittük, hogy kicsit az Üvegtigrisre hajaz majd, hát nem. Nem rossz a darab, remekek a színészek, a díszlet, vannak benne jó ötletek, van mondanivalója, mégse állt össze az egész. Talán a rendezés? Nem tudom. Lassú volt, hosszú volt, nyomasztó volt. Ingadozott a stílusa, nem volt vége. Rudi rajongóknak kötelező, egyébként nem ajánlom. Deklasszált angolszász műfajban könyv és filmalakban a Furgont (Mozgóbüfét) tudnám inkább javasolni.
A Jerusalem himnusznak (by William Blake) szerepe van, hát halljuk az ELP-től. Szöveg magyarul itt.
Mingyár másnap, hétfőn a lányokkal csaptunk bele a lecsóba: Örkény Színház, Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai - nem rövid - című Elfriede Jelinek darabról sem gondoltuk, hogy felhőtlen szórakozás lesz. Ez se rossz alapanyag, de nézni kicsit sok volt, fárasztó. Itt a rendezés nagyon tetszett, kivéve, hogy megint volt egy öncélú meztelenkedés benne. Nem vagyok egy prűd nő, de ezeket általában nem értem. A színészek itt is remekeltek, Kerekes Éva lenyűgöző.
Hát, mit mondjak? A Zongoratanárnő jobb, könyvben és filmben is (ámbátor az is igen nyomasztó).
Egyik szemem nevet, hogy komoly darabok mennek kvázi telt házzal, másik meg sír, hogy nem bírom igazán értékelni. Örexem, vagy mi? Azért próbálkozom tovább.
Vasárnap Mátéékkal a Centrálban néztük meg az Ígéret földjét. Centrál ide vagy oda, senki nem mondta, hogy vicces lesz, kortárs tragédiaként van aposztrofálva. Mégis a lakókocsi meg Rudolf Péter miatt aszittük, hogy kicsit az Üvegtigrisre hajaz majd, hát nem. Nem rossz a darab, remekek a színészek, a díszlet, vannak benne jó ötletek, van mondanivalója, mégse állt össze az egész. Talán a rendezés? Nem tudom. Lassú volt, hosszú volt, nyomasztó volt. Ingadozott a stílusa, nem volt vége. Rudi rajongóknak kötelező, egyébként nem ajánlom. Deklasszált angolszász műfajban könyv és filmalakban a Furgont (Mozgóbüfét) tudnám inkább javasolni.
A Jerusalem himnusznak (by William Blake) szerepe van, hát halljuk az ELP-től. Szöveg magyarul itt.
Mingyár másnap, hétfőn a lányokkal csaptunk bele a lecsóba: Örkény Színház, Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai - nem rövid - című Elfriede Jelinek darabról sem gondoltuk, hogy felhőtlen szórakozás lesz. Ez se rossz alapanyag, de nézni kicsit sok volt, fárasztó. Itt a rendezés nagyon tetszett, kivéve, hogy megint volt egy öncélú meztelenkedés benne. Nem vagyok egy prűd nő, de ezeket általában nem értem. A színészek itt is remekeltek, Kerekes Éva lenyűgöző.
Hát, mit mondjak? A Zongoratanárnő jobb, könyvben és filmben is (ámbátor az is igen nyomasztó).
Egyik szemem nevet, hogy komoly darabok mennek kvázi telt házzal, másik meg sír, hogy nem bírom igazán értékelni. Örexem, vagy mi? Azért próbálkozom tovább.
Megjegyzések